A Basel II. egy minden bankra egyaránt vonatkozó új törvényi keretszabályozás. Célja a pénzügyi szektor stabilitásának védelme, többek között a hitelkockázatok átfogó felmérésének bevezetése révén.
Az Egyezmény első szakasza 2007-től lép hatályba, míg második szakasza 2008-ban kerül bevezetésre.
Az Egyezmény szabályozza a bankok által a hiteleik fedezetéül tartalékolandó tőke összegét. Ezen felül előírja, hogy a tőkeösszeg mértékének az eddigieknél jobban kell tükröznie a bankok által hitelezett cégek tényleges hitelkockázatát. A bankok három módszer közül választhatnak a kockázatok és a kapcsolódó tőkekövetelmények meghatározásához; a legkifinomultabb kockázatkezelési megoldásokkal rendelkező bankoknak rendelkezésre álló tőkealapjukhoz képest alacsonyabb tőkekövetelménynek kell megfelelniük.
Ez az egyik oka annak, miért nem lesznek a hitelek szükségszerűen drágábbak. Ezen felül nem következik be hitelszűke sem; a bankok hitelállományai a gyakorlatban az összes eszközhöz képest növekednek.
2007. január 1.-től a bankoknak visszamenőleges hitelinformációkkal kell rendelkezniük hitelezett ügyfeleikről; ez az információ az ügyfelek hitelképességének értékeléséhez szükséges. A társaságok háromnegyede a jelentések szerint nem rendelkezik elég információval a bankok által alkalmazandó új hitelkockázati kritériumokról.
A társaságok számviteli gyakorlatának átláthatóbbá tételével és a bankok felé szolgáltatott információk mennyiségének növelésével nagyobb objektivitással hozható döntés új hitelkeretek odaítéléséről. Minél kedvezőbb egy társaság kockázati profilja, annál jobb lesz adósminősítése, és ennek megfelelően a bank is annál kedvezőbb feltételeket tud alkalmazni.
A hitelképesség, mint gazdálkodási prioritás
A bankok a hitelkockázat felmérését a finanszírozás futamideje alatt megismétlik, ami – úgy tűnik – hozzájárul a vállalati könyvvizsgálók szerepének növekedéséhez. Egy vállalat hitelképességének módszeres elemzése a közép-távú tervezés hasznos része.
A hitelképességnek a vállalat gazdálkodásában kiemelt szerepet kell adni. Hatékony adóskezelés, megfelelő törlesztési múlt és naprakész pénzügyi jelentésszolgálat segítségével javítható a vállalatok hitelminősítése.
A hitelkockázatok felmérésekor a bankok egyaránt alkalmaznak mennyiségi és minőségi kritériumokat. A mennyiségi tényezők közé tartozik az idegen tőke aránya, a likviditás, jövedelmezőség, hiteltörlesztési képesség és a felajánlott biztosítékok. Minőségi tényezők a vállalatvezetés minősége és szakértelme, a piaci környezet, valamint a vállalkozás jogi formája. A bankok számos különböző információforrást használnak, a mérlegektől és eredmény-kimutatásoktól kezdve az üzleti terveken és adóbevallásokon át egészen a vezetőséggel tartott megbeszélésekig.
Azok a vállalatok, melyek a bank által végzett hitelkockázat-felmérés illetve minősítés során rossz eredményt érnek el, nehézségekbe ütközhetnek a jövőben. A Basel II. hatálya alatt a bank kénytelen lenne emelni hiteleinek árazását, korlátozni a kintlévőségeket, illetve visszautasítani további hitelek nyújtását.
Hitelkockázati besorolásuk illetve minősítésük javítása érdekében a vállalatoknak lehetőségük van jobban kihasználni a mérlegen kívüli finanszírozásban rejlő lehetőségeket, mint például a lízing vagy faktoring különböző formáit. Alternatív lehetőséget jelenthet a saját tőke emelése is.
Alultőkésítés – jelzálog a jövőre
A Basel II. Tőkeegyezmény hatálya alatt a hitelezés alapvető kritériumai továbbra is a vezetőség szakértelme, a vállalat hitel-visszafizetési képessége és a megfelelő mértékű saját tőke maradnak.
A vállalatok adósságtörlesztési képességüket hitelt érdemlő üzleti tervek és visszamenőleges cash flow kimutatások bemutatásával tudják demonstrálni. A Basel II. Egyezmény hatálya alatt a vállalatok által demonstrált cash flow fontosabb szerepet fog játszani.
A cégeknek bizonyítaniuk kell tevékenységük jövedelmezőségét is, ami azt jelenti, hogy számos kis- illetve középvállalkozásnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. A nem pénzbeli juttatásokat, valamint a vállalati és személyes eszközök elkülönítését megfelelően meg kell szervezni. Ily módon a vállalkozás tevékenységét vagyonkezelő cég szinten lehet megszervezni, ezáltal növelve a tényleges ipari/kereskedelmi tevékenységet folytató társaság működésének átláthatóságát.
Az alultőkésítés miatt kirótt büntetések növelésével a Basel II. nagy hatással lesz a saját tőke alakulására is. Az alultőkésítés oka általában az adózásban keresendő. Mivel sok országban hagyományosan magasak az adók, a felültőkésítés idővel a drága árazás szinonimájává vált. Nagyon sok cég esetében kiemelkedően magas az idegen tőke aránya. Európában például a finanszírozás 22 %-át teszik ki bankkölcsönök, szemben az Egyesült Királyság 12 %-os, illetve az USA 4 %-os mutatójával.
Az alultőkésítés gyakorlatilag a jövőre kötött jelzálog; ennek a helyzetnek meg kell változnia. A nyereség visszatartása és a tőkeinjekció az elmúlt évek során vonzóbb pénzügyi megoldássá váltak, és a vállalkozások finanszírozásában egyre nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a személyes tőke is.
Az új hitelezési kapcsolat: hat ajánlás
Milyen elővigyázatossági intézkedéseket tehet egy cég a rossz hitelkockázati minősítés ellen? Az Európai Bizottság hat ajánlást tett közzé, melyek az új Basel II. környezetben alapvetően szabályozzák a hitelezési kapcsolatokat.
Az információ begyűjtésének módja és forrásai, valamint az alkalmazott hitelminősítési rendszerek bankonként különbözőek. Az egyik ajánlás, hogy a cégek már előre tájékozódjanak a bank által kiadott dokumentumok típusairól, a banknak a hitelkockázat felmérésével kapcsolatos hozzáállásáról, a kért információkról, és arról, hogy a bank nyilvánosságra hozza-e a hitelkockázati értékelés eredményét.
A vállalatnak ki kell dolgoznia egy olyan rendszert, melynek segítségével teljes körű, egyértelmű információt tud szolgáltatni a banknak a megállapodott határidőn belül.
Minden bank különböző hitelnyújtási feltételeket alkalmaz. A hitelnyújtási feltételeket befolyásoló tényezők, csökkenő fontossági sorrendben, a következők: hitelkockázat-elemzés, biztosíték (készpénz, ingatlan, értékpapír, követelések, részvények, stb. formájában), a hitel futamideje, egyedi feltételek (idegen tőke maximális aránya, minimum likviditás, saját és idegen források aránya, stb.), az ügyféllel fenntartott kapcsolat minősége, a hitelek nagyságrendje (a hitelfelvevők általában jobb feltételekkel vehetnek fel hitelt, ha ugyanannál a banknál egyszerre több hitellel rendelkeznek).
Egy aktív hitelminősítési rendszer éberséget követel a cégvezetéstől; a vezetőségnek folyamatosan nyomon kell követnie a vállalat kockázati profilját módosító mennyiségi és minőségi tényezők alakulását.
A hitel futamideje alatt az adott vállalat pozíciójának alakulását a hitelező bank a távolból nyomon követi. Kiábrándító számadatok, a szállítói hitelek lejárata, negatív cash flow vagy az ingadozó számviteli viszonyszámok figyelmeztető jelzésnek minősülnek, és a hitelfeltételek megsértését eredményezhetik. A vállalatoknak konkrétan tájékoztatniuk kell bankjukat tényleges pénzügyi helyzetüknek a piaci körülményeket figyelembe vevő alakulásáról.
Végezetül, a vállalatok más típusú finanszírozást – többek között innovatív termékeket – is igénybe vehetnek.
Hiteligények csökkentését szolgáló intézkedések
Összefoglalva, a Basel II. a hitelezés keresleti oldalán alkalmaz megszorításokat, és érdemes komolyan átgondolni a hitelfelvételi igények csökkentését szolgáló intézkedések, illetve az alternatív hiteltermékek igénybevételének lehetőségét, melyeknek jelentős hatása lehet a cég mérlegére.
A vállalatok hiteligényüket lízing és faktoring használatával, és/vagy hatékonysági intézkedések bevezetésével csökkenthetik. Mindhárom megoldás a mérlegben eszköz-oldalon jelenik meg. A lízing a befektetett tőkét, a faktoring az adósokat érinti, és a hatékonyságnövelő intézkedések pedig az egy éven belül készpénzzé konvertálható eszközökre vonatkoznak. A hatékonyságnövelő intézkedések elsősorban kisebb árukészletet és/vagy tényleges termelékenységnövekedést jelentenek.
Az alternatív finanszírozási formák használata egyre inkább elterjedőben van. Ide tartoznak a magántőke, mezzanin konstrukciók, sőt az állami támogatáshoz hasonló egyéb pénzügyi ösztönzők is. Ezek a mérlegben forrásoldalon jelennek meg. A magántőke a társaság tőkealapját, a mezzanin finanszírozás a hitelfelvételt és a tőkealapot, a támogatások pedig a hitelfelvételt befolyásolják.
A hitelből illetve saját tőkéből történő finanszírozást ötvöző ún. mezzanin konstrukciók várhatóan egyre nagyobb szerepet fognak játszani. 2007-re minden európai banknak lesz ilyen jellegű finanszírozási ajánlata.
Végkövetkeztetés
A Basel II. Tőkeegyezmény hatására a bankok jóval kifinomultabb módszereket vezetnek be a hitelkockázat elemzésekor. Ezért az egyes vállalatoknak rendbe kell tenniük pénzügyi gazdálkodásukat, és a vezetőségnek optimalizálnia kell a cégek hitelkockázati profilját. A hitelezőiknek rendszeresen jól áttekinthető és megalapozott beszámolókat és számadatokat benyújtó vállalatok jó tárgyalási pozícióba kerülnek.
Az új Egyezmény várhatóan nem gyakorol kedvezőtlen hatást a középvállalati szegmensre. Ezek a vállalkozások továbbra is igen fontosak maradnak a bankok számára. A hagyományos adóssági formák igénybevétele mellett a közép- és nagyvállalatok számos új, konkrét célra felhasználható hiteltermék közül válogathatnak, beleértve a lízing, faktoring és magántőke konstrukciókat, melyek egyike sem rontja a cég hitelkockázati profilját.
