Európában az átlagos fizetési hátralék jelenleg 53 nap. A legfegyelmezettebb fizetők a skandináv országokban találhatók, míg  Portugália a skála másik végén helyezkedik el. Az állami szektor a legrosszabb fizető.

A fizetésre megszabott határidő Európa szerte egyre rövidül, miközben a fizetési hátralékok hosszabbodnak. A kifizetetlen adósságok átlagos időtartama egyre hosszabb lesz. Mégis, a fizetés mindössze hét nappal történő elhalasztása a vállalat finanszírozási igényeit akár 50%-kal is megemelheti.

Tegyük fel, hogy egy vállalat szállítói 60 napra meghosszabbítják tartozásai kifizetésének határidejét. De a vállalat vevői csak 67 nap elteltével fizetnek; a különbség hét nap. Ha a vevők további hét napig nem fizetnek és a vállalat folytatja a szállítók 60-napos határidőre történő kifizetését, a vállalat egy 14-napos finanszírozási igénnyel szembesül az eredeti hét naphoz képest.

Fizetésképtelenség és kockázatkezelés

A kifizetetlen számlák egynegyede soha nem kerül rendezésre. Ennek legfőbb okai a csődök (lásd a keretes cikket is). Egy külföldi adós fizetésképtelenségét időnként nehéz felismerni. A csődre, kényszeregyezségre és jogi rendezésre vonatkozó nemzeti törvényekről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy össze lennének hangolva.

Így, egy megbízható partner, aki képes kezelni a számlaköveteléseket egy nemzetközi hálózat és helyi tapasztalat alkalmazásával, nagyobb biztonságot nyújt.

Egy másik szempont, hogy a Bázel II szabályok éberebbé tették a bankokat a kockázatok tekintetében. Amikor hitelt nyújtanak egy vállalatnak, egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak a vállalat általi megfelelő kockázatkezelésnek.

A számlaköveteléseiket kezelő vállalatok fontosságát nem szabad alábecsülni. A nemzetközi gyakorlatban egyre elterjedtebben alkalmazzák a vevőkövetelések átlagos lejárata (DSO) szabványt. Ez a számlakövetelések éves árbevételhez viszonyított aránya. A DSO annak a mércéje, hogy hány napba telik az értékesítés készpénzre történő átváltása. A döntő DSO tényezőt nem csak a beszedhető összegek képezik, hanem az is, hogy miképpen kezeli egy vállalat a számlaköveteléseit.

Valós példa a nemzetközi számlakövetelések kezelésére

Egy termelő/kereskedő évente 25-30%-os növekedést realizál. A gyors – és mindenekelőtt a biztonságos – növekedéshez, a vállalat elhatározta, hogy a lehető legtöbb tevékenységet kiszervezi. Saját termékfejlesztését, a beszerzést és az értékesítést maga kezeli, de minden egyébre külső partnerrel szerződik.

Ez a vállalat teljes mértékben kiszervezte nemzetközi számlakövetelései kezelését a Fortis Commercial Finance-nek.

Mindenekelőtt, a vállalat optimalizálni kívánja forgótőkéjét. Tehát az egyik célkitűzése, hogy a számlakövetelései okos kezelésével csökkentse a fizetési határidőket. Amit a vállalat biztosan nem akar, az a számlák klasszikus faktoring megoldás útján történő finanszírozása.

A Fortis Commercial Finance által ajánlott szolgáltatások széles köre magában foglalja a saját márkás hitelbiztosítást (társulva egy jelentős hitelbiztosítóval), amelyek tekintetében az FCF ügynökként jár el.

E vállalat számára a Fortis Commercial Finance testre szabott megoldást hozott létre a számlaköveteléseik kezelésére. A vállalat, mint rendesen, céges papíron kiküldi a számláit. Minden egyes számlából megy egy másolat a Fortis Commercial Finance-hoz, aki teljes felelősséget visel a fennálló összeg felhajtásáért és beszedéséért, ideértve a telefonos és írásbeli felszólításokat.

A külföldi adós a tartozásait egy, a Fortis Commercial Finance által vezetett külföldi bankszámlára fizeti be. Az összegek naponta hazautalásra kerülnek a vállalat saját bankjának.

Amennyiben az esedékességtől számított, megállapodott 90 nap elteltével sem érkezik be a fizetés, a Fortis Commercial Finance tájékoztatja a vállalatot. Amennyiben a számlát nem fedezi hitelbiztosítás, a vállalat megkezdi saját követelésbeszedési eljárását. Egyéb esetben, a vállalat igényt nyújt be a hitelbiztosítóhoz a Fortis Commercial Finance-en keresztül.

Fortis Commercial Finance

Az FCF az ötödik helyet foglalja el Európában, és vannak kirendeltségei Belgiumban, Dániában, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában, Spanyolországban, Törökországban és Svédországban.

Az FCF a Factors Chain International (FCI) – a kereskedelemfinanszírozási társaságok legnagyobb hálózatának – tagja. Az FCI 55 országban 166 taggal rendelkezik, akik egymás levelezőiként járnak el a külföldi adósok felkutatásában.

A kifizetetlen számlák okozzák a vállalatok bukásának egynegyedét

Az Európai Unió országaiban a vállalati csődök száma enyhén emelkedik a Graydon Belgium kutatási osztálya szerint az EU-n belüli fizetésképtelenségi esetek számáról közzétett éves elemzésében.

Az EU-országokban a vállalati csődök számában csak enyhe növekedés volt tapasztalható (+0,26%). Az emelkedés elsősorban a 15 „régi’ EU-tagországnak tulajdonítható (+ 0,4%). Összességében az új tagországokban csökkent a vállalati csődök száma (-0,9%).

Az európai szintű összehasonlítás különösen nehéz a törvények, és különösképpen azok alkalmazásbeli rendkívüli különbözősége miatt.

Az unió különböző országai között nem figyelhető meg egységes trend, sem a „régi 15-höz’, sem pedig az „új 10-hez’ tartozó országokon belül. Minden ország megőrzi saját, egyedi gazdasági identitását.

Az „öreg’ Európa az új Európa mögött biceg

Hollandiában a vállalati csődök száma 2005-ben 7,1%-kal nőtt 2004-hez képest. Viszonylag több fizetésképtelenségi esettel találkozhatunk a vidéki tartományokban, ahol több az induló vállalkozás. Belgium hasonló képet mutat.

Németország a vállalati bukások 3,49%-os csökkenésével dicsekedhet. A hat évesnél fiatalabb vállalatok teszik ki az összes fizetésképtelenség 25%-át. Az „üzleti és általános szolgáltatási’ szektor az összes vállalati csőd majdnem 48%-áért felelős, amit a kereskedelem (23,8%) és az építőipar (20%) követ.

Franciaország nem rendelkezik semmilyen végleges számmal. A helyzet ott valószínűleg változatlan. Franciaország hagyományosan a vállalati csődök legmagasabb abszolút számával rendelkezik Európában.

Luxembourg hagyományosan a vállalati bukások legmagasabb viszonylagos számával rendelkező ország, és most is 2,24%-os emelkedést tapasztalt.

Az Egyesült Királyság egy különösen zord évre tekinthet vissza a vállalati csődök 11%-os emelkedésével, ami 2002 óta a legmagasabb szám. A fő ok az üzemanyagárak gyors növekedése és fogyasztók visszafogottabb költekezése.

Éles ellentétben az EK-val, Írországban folyamatos javulás tapasztalható. 2001 óta a vállalati csődök száma egyfolytában csökken.

Dánia is egy 4,3%-os csökkenést könyvelhet el. A második leginkább sújtott ágazat a közlekedés volt, ahol 39% emelkedés volt tapasztalható. Ezzel szemben az ipar (-8,8%) és a kereskedelem (-9,5%) jól teljesít.

A többi skandináv ország egy hullámhosszon van. Svédország 11,1%-os csökkenést könyvel el, míg Norvégia (nem EU-tag), egy lenyűgöző 23%-os esést ért el a vállalati csődök számában. Finnország 3,47%-os emelkedéssel szembesült.

Ausztria az előző évhez képest 2005-ben 11,7% emelkedést tett közzé. Most már több mint hat éve a vállalati csődök száma folyamatosan emelkedik. A bukott vállalatok 39%-a nem érte meg az öt évet.

Spanyolország és Portugália progresszív számai nehezen vethetők össze. 2005 során mindkét országban radikálisan átdolgozták a fizetésképtelenségi törvényeket. 2006-ban különösen Spanyolország számít szembeszökő javulásra, mivel abban reménykedik, hogy az új törvények jobban összhangban vannak a valósággal.

A törvények és a gazdasági szerkezetek különbözősége miatt az új tagállamok – különösen a kelet-európaiak – esetében a vállalati csődök számában számottevő eltérések tapasztalhatók.

Közép- és Kelet-Európa országai a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági térségei közé tartoznak. 2007-ig 4%-ot meghaladó növekedésre számítanak. A balti államok várhatóan akár 7%-os emelkedést is elérhetnek. A vállalatok alapítására és megszüntetésére vonatkozó törvények még gyerekcipőben járnak és a különböző országokban nagyon eltérően alkalmazzák azokat. Így a kelet-európai vállalati csődök viszonylag alacsony száma valószínűleg inkább a törvények és azok alkalmazásának hiányosságaira utalnak.

Lengyelországban 2003 októberében módosították a törvényt, hogy a bajba jutott vállalatoknak több esélyt adjanak a túlélésre és jobb védelmet biztosíthassanak a hitelezők számára. A gyakorlatban kivételesen nehéznek bizonyult e törvények megvalósítása. Így a lengyel számok nem annyira egy virágzó gazdaságot tükröznek, mint inkább azt jelzik, hogy a törvényeket még mindig nem megfelelően alkalmazzák.

Érdekes módon szemben a nyugat-európai országokkal, ahol a csődbejutás kockázatának nagyobb részével a kisebb vállalkozások szembesülnek (például a Belgiumnak BVBA-k kockázata nagyobb, mint az NV-ké), Kelet-Európán fordított trend érvényesül: minél nagyobb a vállalat, annál nagyobb a valószínűsége, hogy csődbe jut.